Hogy dobhatják fel a csajozós szövegek a napod?

1-1Van egy ismerősöm, aki régen nagyon sikertelen volt a nőknél, de elkezdett kijárni, hogy fejlődjön, és pár év alatt egy nagyon jó szintre eljutott. Ő azt mondta nekem, hogy minden nap leszólított három csajt, illetve még mostanában is szokta, csak hogy szinten tartsa magát. Elhatároztam, hogy akkor én is ezt fogom tenni, és onnantól, hogy beszéltünk, több hónapon keresztül minden nap megcsináltam, amikor Pesten voltam. Nagyon motivált voltam. Régebben valahányszor csak láttam egy vonzó nőt, és már tudtam, mit is lehetne tenni, de nem mertem megtenni, akkor szörnyen éreztem magam. Az volt bennem, hogy én nem így akarom leélni az életemet. Az egyik nap viszont iszonyatosan szörnyen éreztem magam, viszont az volt bennem, hogy addig nem indulhatok haza, amíg nem megyek oda három lányhoz. Ha pedig a következő Volán buszra nem szállok fel, akkor az azt követőig még egy órát kell daygame-elnem, ami lehet, hogy azt is jelenti, hogy nem fogok este időben lefeküdni. Ekkoriban hangfelvételt is készítettem a próbálkozásaimról. Bekapcsoltam a felvételt a telefonom, és elindultam a Puskás Ferenc Stadion felé.

Útközben volt pár lehetőségem, de elszalasztottam. Aztán a Stadionoknál mászkáltam, ahogy szoktam. Itt is volt több lehetőségem, de az ilyenkor érzett, szokásos félelem természetesen előjött. Én pedig egyre rosszabbul éreztem magam. Miután egyszer megérkezett egy villamos, nem tudom, hogy, de valahogy odamentem egy három főből álló lánytársasághoz: „Sziasztok, kérlek, álljatok meg egy pillanatra, női véleményre van szükségem. Azt szeretném kérdezni, hogy szerintetek jó a hajam, vagy változtassak rajta valamit. Mit gondoltok?” Akkoriban még véleménykéréssel mentem oda, hiszen az a legkönnyebb. Mondjuk ilyen csajozós dumák youtube-on tuti, nincsenek! Ekkor úgy voltam vele, hogy csak történjen meg, legyen meg a megszólítás, nem érdekel az egész. Persze próbáltam megfelelő testbeszéddel odamenni.

A szokásos kis csevely után megköszöntem, hogy válaszoltak, de azzal a különbséggel, hogy ezúttal nem indultam tovább. Csak álltam, és ők is álltak. És valamit mondtak, és elkezdtünk beszélgetni. És tök jó volt! Többször nevettünk, kezelgettem a tesztjeiket. Az egyik lány aranyos is volt, de kiderült, hogy nem soká lesz 15 éves. Én ekkor voltam 20. Volt egy-kétszer csend is, de azt általában ők törték meg, vagy én szemeztem az aranyos lánnyal, akit amúgy Tamarának hívnak. Fogalmam sem volt, hogy, de nagyjából 20 percig dumáltunk, és nagyon szórakoztató volt. És lett egy ötletem, hogy megszerezzem Tamara számát. Persze gondoltam arra, hogy még csak 14, de úgy voltam vele, hogy: kit érdekel? Fejlődni akartam, nem pedig felszedni őt. Szóval azt mondtam, hogy egyszer be kell lőniük a hajamat. Aztán pedig az akkori szokásos módszert használtam:

– 20-as, 30-as vagy 70-es vagy?

– 70-es.

– Igen, 0670… Hogy van tovább?

Megadta a számát. Amikor a lányok elmentek, ránéztem az órámra, majd elkezdtem futni a buszhoz, de nem a bennem lévő nagy öröm miatt, hanem azért, hogy le ne késsem. És nem is késtem le. És megszereztem egy lány számát, ami ekkor még hatalmas dolog volt számomra. Ráadásul ami még meglepett, hogy egy ennyire rettentően szörnyű kezdés után hogy tud a hangulatom egyetlen eseménnyel 180 fokot fordulni! Ennek a napnak azt hiszem, az volt a tanulsága, hogy akármilyen rossz kedved is van, akkor is menj oda minden nap legalább egy lányhoz. Persze az is fontos, hogy ne a legcikibb csajozós szövegeket válaszd. De hidd el, nem számít, hogy ha sokszor visszautasítanak, mert abból fogsz tanulni, és egy idő után a te ajtódon is kopogtatni fog az a bizonyos siker. Ahogy Thomas J. Watson is mondta: “Ha valaki sikeres akar lenni, akkor hibái számát meg kell dupláznia.”