Uralod, ha elengeded a csajozós szövegeket

img_2895Amikor Spanyolországban voltam, egy ottani barátom, Salvador, elhívott bulizni. Valamikor hajnal 2-3 körül indultunk, és elég álmos voltam. Nem akartam csajozni, többé nem nagyon akarom tesztelni, hogy a csajozós szövegek buliban mennyire működnek. Úgy voltam vele, hogy lesz, ami lesz, inkább csak féltem attól, hogy unatkozni fogok, vagy egyedül jövök haza, mert elszakadok Salva-tól. Egyszer, ahogy a tánctéren elmentünk egy lány és egy srác mellett, összeszemeztem a kisasszonnyal. Elkezdtünk táncolni. Megtudtam, hogy Valeria-nak hívják. Nem soká csókolóztunk. Nem igazán érdekelt, mi lesz, jó volt csókolózni. Egyszer-kétszer otthagyott, de mindig visszajött. Aztán a sráccal, akiről kiderült, hogy a tesója, végleg elmentek. Egy másik lánnyal ugyanígy összeszemeztünk, megálltam. A barátnőjével kimentek cigizni, de nagyon biztosan állították, hogy visszajönnek. Nem jöttek. Megtaláltam Salva-ékat, és átmentünk egy Dallas nevű helyre. Itt nem voltak túl sokan.

Egyszer csak megláttam a Valeria-t. Az elején mintha nem foglalkozott volna velem, de amikor közelebb került, és táncolni akartam vele, akkor benne volt. Aztán párszor otthagyott meg vissza is jött. Egyszer valami toilet-et emlegetett. Tudtam, hogy ez mit jelent. Igazából nem örültem neki. Épp egy 90 napos kihívásom volt, amiben az is benne volt, hogy nem feküdhetek le a lányokkal. De úgy éreztem, hogy nem tudnék ellenállni a kísértésnek. Aztán amikor a kezét fogva el akartam indulni vele, akkor nem jött. Végül valahogy mégis beadta a derekát.

img_2894Kellemetlenül éreztem magam, ahogy közeledtünk a mosdó felé, és megláttam az ajtaját. Bementünk a nőibe. Két fülke volt, az egyik foglalt volt, így a másikat választottuk. Sehogy nem bírtam bezárni az ajtót. Valeria-ra néztem, hátha ő tudja. Nem tudott sokat angolul, a spanyol csajozós dumák pedig sosem tartoztak az erősségeim közé. Viszont egyre inkább rájöttem, hogy valószínűleg kicsit félreértettem őt. Vagy meggondolta magát. Ugyanis azt akarta, hogy elmenjek, ami elsőre nem jött át. Aztán kiment a csaphoz, én pedig utánamentem. Nekiszorítottam a falnak, elkezdtem harapdálni a nyakát. Nem hagyta, hogy folytassam, mutatta, hogy itt nem lesz este semmi. Pedig a kihívás miatt nem is akartam, hogy legyen, csak neki akartam örömöt okozni valamilyen formában. Minden esetre vicces volt.

Visszamentünk a tánctérre. Hamarosan kezdtem másképp érezni magam. Mint akinek nagyon szüksége van egy nőre. Nagyon akartam ezt a lányt. Nem is tudtam igazából hogy mit csináljak, mindig csak fel akartam izgatni. Mondjuk egyszer ki akartam hívni dumálni, de nem jött. Aztán egyszer otthagyott. Úgy éreztem, hogy ennek annyi, talán egy kicsit rosszul is éreztem magam. Gondolkozni kezdtem ezen, hogy mi is volt ez a túlzott akarás, és hogy tudok rajta változtatni. Eszembe jutott egy rövid vers, amin mostanában sokat szoktam gondolkodni:

“Uralod, ha elengeded,
Utolér, ha nem kergeted,
Tied, ha már nem akarod,
Megtalál, ha nem kutatod.”

Valeria egyszercsak visszajött. Elvoltunk. Volt, hogy csak hátradőltem, és ő jött közelebb, és többet invesztált. Meg egyfolytában fotókat csinált, még a fotós is csinált rólunk képet. Korábban a számom is elkérte. Végül a tesójával tényleg elmentek. Igazából az egészből nem lett semmi, de nagyon elgondolkodtatott a viselkedése. Uralod, ha elengeded…