Áss le magadba a csajozós szövegekért!

Amikor Gibraltáron utaztam, megismerkedtem egy Charlotte nevű francia lánnyal. Már az első találkozásunkkor éreztem, hogy vonzódom hozzá, és rajta is láttam, hogy érdeklem, de nem tudtam, mit tegyek. Elment Gibralrárról, de később váratlanul ismét visszajött. Aznap nem volt valami jó kedvem. Épp a Mekiben voltam, próbáltam pihenni, sakkozni kezdtem. Ahogy játszottam, észrevettem a perifériámon, hogy egy lány lassan közeledik felém. Charlotte volt az. Meg akart ijeszteni, de nem sikerült neki. Nagyon örültem, tök jót dumáltunk.

lonly_0Találkoztunk pár barátunkkal, aztán elmentünk Charlotte kocsijához. Éreztem, hogy átjár vele kapcsolatban egy szokásos negatív érzelem. Hogy szeretném, hogy legyen valami, nagyon akarom, de nem tudom, mit csináljak, bizonytalan vagyok. És tudom, hogy ez nem jó, elködösíti az elmémet, nem tudom a természetes, vonzó énemet megmutatni. Ezt már annyiszor éreztem, amikor vonzó nővel voltam. Ez annyira nem rólunk szól. Ez rólam szól. Feltettem magamban a kérdést, hogy mi a gond azzal, hogy ezt érzem. Ugye az, hogy így nem fog összejönni. Mert ugye sikert akarok, azt akarom, hogy sikerüljön. Miért? Mert eddig még nem nagyon sikerültek a dolgok egy nővel sem, legalábbis nem úgy, ahogy én akartam. Valójában az volt a szörnyű tény, hogy számomra a sikert a szex jelentette. De ha meg lefeküdnénk, nem éreznék semmit. Nem lennék boldog. Charlotte-tal biztos nem tudnék elképzelni egy párkapcsolatot, főleg, hogy ő utazó. Ezután este már nem történt sok minden. Nem mindig segítenek a csajozós dumák álmodtam is valamit, lehet, ezzel kapcsolatban.

Másnap kicsit leástam magamba a tegnap érzett dologgal kapcsolatban őt illetően, vagyis egy lapra leírtam a bennem lévő kérdéseket, és azon voltam, hogy megválaszoljam, bocolgassam ezeket, mindig megkérdezzem magamtól, hogy miért. Amikor odajutottam, hogy mit fogok érezni, ha sikerül, tehát szexelünk, az volt a válasz, hogy semmit. Valószínűleg nem fogok érezni semmit. Üresség lesz bennem, a jövőn fogok gondolkodni, hogy mikor lesz már vége az egésznek. Félni fogok, hogy mi van, ha feszült leszek, és nem sikerül felhúzni a zászlót. Az elején félni fogok, hogy mi van, ha nem jutok el odáig, hogy lényegében megtörténjen az aktus, és emiatt már nem is lesz rá alkalom. Félni fogok, hogy mi lesz, ha hamar elsülök. Hogy lecsúszik a óvszer vagy elszakad. Később félni fogok, hogy nem fog megismétlődni, és ez is véget ér valahogy. Félek, hogyha kicsit jobban megismer, neki sem fogok kelleni. Ha véget ér, akkor szomorú leszek, és lehet, hogy megint mélypontra kerülök. Viszont megnyugodnék pár napra.

wdf_1270847Mi lesz jó? Jó érzés lesz hozzáérni, fekve magamhoz ölelni, ahogy hozzám bújik, beszívni az illatát, játszani a hajával. Érezni, hogy csak engem akar. Örömmel fog eltölteni, hogy jól érzi magát. Elégedett leszek, ha maradandó élményt okozok neki. Jó érzés lesz, ahogy simogat… De miért ne kellenék neki? Mert nem vagyok normális. Magas az érzelmi intelligenciám, művészlélek vagyok vállalkozói gondolkodásmóddal, vega vagyok, nem iszom alkoholt. Ezért nem kellenék neki? Csak akkor dobna el valaki ilyenek miatt egy értékes embert, (hiszen mindannyian azok vagyunk) ha nagyon különbözne tőlem. Mi ebben a lehetőség? Önismeret, ha megoldom, jobban fogom magam érezni, megtanulom kezelni, ha letisztítom, megmarad a tiszta vozalom érzése. Mi a megoldás? Hogy a vágyott cél pozitív részleteire fókuszáljak: hogy magamhoz öleljem, beszívjam az illatát, játsszak a hajával, simogatni, örülni annak, hogy jól érzi magát. A megoldás még, hogy elfogadom, hogy ezt érzem, elengedem a nemakarást, beszívom a jelent, kifújom az érzelmet. Megélem az érzelmet, és kívülről figyelem magam.

Biztos vannak vicces csajozós dumák pasiknak, amik sok helyzetben használhatók, de a valódi megoldás mindig az lesz, hogy leásol magadba, és elkezded megoldani a benned lévő konfliktusokat.